Készletazonosítást és nyomon követést az RFID technológiával lehet hatékonyan, gyorsan és pontosan megoldani.

Az RFID működési elve egyszerű. El kell helyezni egy RFID azonosítót egy tárgyra, és a mozgatások alkalmával kézi olvasóval vagy falra/kapura szerelt antennával azonosítva, kiolvassuk az adatokat a rádióhullámok segítségével. Az olvasók az adatokat a számítógéphez továbbítják különféle csatornákon keresztül.

Az RFID azonosítók a legtöbb esetben LF, HF, UHF frekvencián működnek, az azonosítók és az olvasók együtt alkotnak egy elektromágneses mezőt.

Az olvasó és azonosító LF és HF rendszerek esetében viszonylag közel kell, legyen egymáshoz. A szokásos olvasási távolság 10-20 cm és igen nehezen növelhető meg egy méterig is.

Az UHF rendszerekben a hullámok nagyobb távolságra szóródnak szét a térben, elérhető akár 10 méteres olvasási távolság is. Ez azonban gondot is okozhat, mert ebben az olvasási sugárban minden azonosító beolvasásra kerül. Nem tudunk egyértelműen azonosítani egy tárgyat a sok közül. Ennek a távolságnak az olvasó érzékelője szabhat határt. Az általunk használt adatgyűjtő esetében ez a távolság 3,5 méter.

Az RFID rendszereket zavarhatják a fém- és folyadékfelületek, de az UHF rendszerekben az élő anyag is komoly zavart okozhat. Ezért készülnek különböző méretű, formájú, anyagú, akár fémre is helyezhető azonosítók.

A rendszer kialakítás előtt tehát meg kell vizsgálni az azonosítók elhelyezkedését, mozgását. Méretüket és anyagikat figyelembe véve lehet a megfelelő azonosító típust kiválasztani. Ezután a környezeti hatásokat megvizsgálva tudjuk az elvárt igényekhez igazodó frekvenciát, és ezzel az eszközparkot is meghatározni.

UHF

- Fém azonosítók:
   - Atom      atom.pdf